Viva Espana

Az nst.blog.hu-n találsz meg minket.

Rengeteg cikk fog még születni arról, hogy miért a spanyol válogatott diadalmaskodott. Boldog-boldogtalan álomcsapatokat gyárt és álomcsapatokról szavaztat majd. Egymásra licitálnak a hozzáértők, hogy hány spanyol játékos kerüljön be az Európa-bajnokság legjobbjainak keretébe. A rasszistának induló Aragonesből hirtelen hozzáértő bölcs válik. Güiza, Capdevila és Cazorla nyer magának egy arcot az eddig homályba vesző neve mellé. David Villa és David Silva ára már nem hat majd annyira ijesztően az irántuk érdeklődőknek. Fernando Torres végleg elismert világklasszis lesz. Hirtelen megnövekszik a spanyol szurkolók száma. A Villarreal a semmiből az egyik legrettegettebb BL csapat lesz, amikor az emberek felismerik a tényt, hogy egy három Európa bajnokkal és Nihattal felálló csapat talán nem lebecsülendő. Spanyolország labdarúgása sokat profitálhat a mostani kontinensviadalból. Nem kizárólag a győzelem miatt, hanem sokkal inkább a mutatott játékból kifolyólag.

Sírunk.

A sztereotípia fogalmát a társadalomtudományokban egy amerikai újságíró, Walter Lippmann alkalmazta először. A sztereotípia nem más, mint egy szociális csoportról alkotott szóbeli vagy képi elképzelés. A sztereotípia logikailag ítéletként jelentkezik.

Két roppant meghatározó elképzelést - vagy mondjuk úgy: sztereotípiát – szoktak emlegetni a mai döntő válogatottjaival kapcsolatban. Igazából eldönthetetlen, hogy melyik állja meg jobban a helyét, mert mindkettő a futball alapigazságává vált a hosszú évek során. Olyannyira, hogy az egyszerű futballszurkoló is tudja, a német válogatott sorsolása általában könnyű, hovatovább szerencsés. Nagyon szerencsés. Az ítélet ezúttal igaznak bizonyult, mert a német csapat az Európa-bajnokságok történetének egyik leggyengébb csoportjába kapott besorolást. Az már a csapat valódi erejét mutatja, hogy még így is megcsapta őket a kiesés szele. De tegyük a szívünkre a kezünket és válaszoljuk meg azt, hogy nem Fortuna kegyeltje-e az a válogatott, amelyik az osztrákok ellen játszhat ki-ki mérkőzést, miközben a svédek az oroszokat, az olaszok a franciákat és a törökök a cseheket aprítják oda-vissza. A sógorok elleni bravúrt követően jöttek a mindenkit megtévesztő portugálok, akik gyakorlatilag csak azért számítottak végső diadalra esélyesnek, mert nevek alapján még Nuno Gomeszel, Ricardo kapussal és Paulo Ferreirával soraikban is kiemelkedtek az első két csoport nyolc válogatottja közül.

Ha a negyeddöntő előtt igaz volt, hogy jelenleg nincs olyan olasz játékos, aki a spanyol kezdő közelébe férkőzhetne, akkor ez a német csapat esetében hatványozottan igaz.  Még David Villa nélkül is.  Ha összehasonlítjuk a két csapatban rejlő kreativitást és gyorsaságot, akkor egyértelműen Torresék játsszák a korszerűbb futballt. Még David Villa nélkül is. Ha megnézzük a két csapat játékosainak összértékét, akkor világos, hogy a spanyolok cseresora is drágább, mint az egész német válogatott. Még David Villa nélkül is. Ha a portugáloktól (csatár: Nuno Gomes), a horvátoktól (csatár:  Ivica Olic) és a törököktől (csatár:  Semih Sentürk) bekapott gólok számára (2) tekint, Joachim Löw tudja, hogy a spanyolok legalább ennyit fognak lőni. Még David Villa nélkül is. Ha tíz alkalommal lejátszanák a döntőt, legalább kilencszer a vörös armada diadalmaskodna. Még David Villa nélkül is.

Korai volt a portugál-holland-orosz vonalat éltetni, hiszen az EB kimagaslóan legjobb csapata a spanyol, csak a korábbi tapasztalatokon nyugvó rossz berögződések leárnyékolták a szakértők objektivitását. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a BL-ben már jól megszokott jelenség válogatott szinten is jelentkezni fog, azaz babérokat csak az szakajthat, akinek még a cserepadja is bombaerős.

Mondják, hogy az oroszok a holland receptre íródott totális futballt játsszák, de hát azt is mondják, hogy Mátyás király román volt. Kicsit megkapargattuk az orosz futball mézédes cukormázát, most elmondjuk, mit leltünk alatta. Igen, spanyol baszk zsenialitást.

Kezdjük azzal, hogy orosz futball, mint olyan, gyakorlatilag nem is létezik, amiről beszélünk, az ukrán futball iskola, aki pedig ezt művészi szintre emelte, az nem más, mint prof.-doktor- habilis-cárimperátor Valerij Lobanovszkij, MBA. Viszont ha még tovább áskálódunk, akkor a gép egyszer csak kidobja Boris Arkadiev nevét.

... a spanyol inkvizícióra. Bár sokan lekezelően nyilatkoztak a spanyol válogatottról, a pillanatnyi realitásoknak megfelelően az olaszok kezdhetik pakolni a kuffert. Elsősorban talán azért, mert egy durván megfiatalított (csak a ruszkik vannak előttünk ebben a tekintetben), sikeréhes és minden előítélettől mentes spanyol válogatott találkozott egy, a pályájuk zenitjét két évvel korábban elérő, rossz szellemben és rossz összetételben küzdő squadra azzurrával – további fejtegetések elérhetőek itt. Függöny, vastaps, olaszok balra el.

Az utolsó és a legjobban várt negyeddöntő következik. Olaszország és Spanyolország változó előjelekkel készül a mérkőzésre, azonban mintha kifordult volna a világ magából , hiszen az éppen csak továbblépő olaszok bizakodnak, míg a simán továbbjutó spanyolok félnek. A várakozások olyan szempontból megalapozottak, hogy a csoportgyőzelem és a kezdőcsapat pihentetése eddig minden alkalommal kieséshez vezetett, de ezen túl racionális észérvet nem igazán lehet felsorolni az olaszok győzelmét előrevetítendő. Sőt az idő múlásával egyre biztosabban érezzük, hogy az olasz futballválogatott az esélytelenek nyugalmával várhatja a negyedik, utolsó elődöntőt. Még akkor is, ha Európában mindössze egy válogatott képes arra, hogy összesen öt rúgott góllal megnyerje a tornát. Olaszország. Ehhez a spanyol és orosz testeken át vezet az út.  Tovább után részletek.

Ezt elsősorban a nyögve-nyelős olasz továbbjutásról fantáziáló blogger kollégának üzenjük, de van még velő a tarsolyunkban.  Ma minden nekünk dolgozik, elsősorban ugye az ellenfél.  Nehézsúlyú érvekkel szőnyegbombázzuk a szárba szökkenő illúziókat.

Mivel mérhetnénk le a győzhetetlen armada valós erejét? Teljesen egyértelmű, hogy az objektivitás abszolút értékű, univerzális mércéje csak a magyar válogatott lehet, hiszen az EB&VB címvédőt is elintézve mi ülünk a világ futballtrónján. Ezen az úton indulnak kasztília vad bikái is, igaz, mi szerencsésebb időzítés mellett csaptunk össze az ellennel, dehát nem lehet mindenki olyan furmányos, mint a magyar.

Bátran állítjuk, a spanyol csapat minden fronton állja az összehasonlítást véreinkkel, sőt – ezt ne vegye senki pártoskodásnak – egy paraszthajszállal még talán ütőképesebbnek is tűnnek. Most nembeszarni!

Ez a megvénhedt, generációs problémákkal küzdő, Luca Tonit pajzson körbehordozó csenevész gyülekezet, aki még egy tisztességes gólt sem bírt összehozni az EB-n, nem lehet ellenfél. Minden csapatrészben jobbak vagyunk, már maga az összehasonlítás ténye is ránk nézve dehonesztáló, hiszen olasz középpályáról nem is beszélhetünk, a csatársor meg Tonira korlátozódik.

Kishitűek álljanak a sor végére, radikális újítók előre a négy közé!

Láttuk a holland B csapatot, amelyik képes lett volna leadni a három pontot a legalább egy támadást vezető román ellenfélnek.  Azonban keleti szomszédunk egy kicsit tudathasadásos állapotba került, amikor az évek óta gyakorolt taktikát külső kényszer hatására kellett volna megbolygatnia. A hollandok minden észérv ellenére behúzták a harmadik győzelmet. Vagy lehet, hogy meglepően bölcs döntés volt részükről, hiszen a spanyol és az olasz csapat simán kivéreztetheti egymást a negyeddöntőben.  Az a spanyol csapat, amelyik ma nem sok mindent fog mutatni valódi erejéből, mert a kezdőben pályára lépő játékosok mindegyike valószínűleg a kispadról nézi majd Donadoni csapatát. Szerencsére a másik párharc életre-halálra megy és szinte kiszámíthatatlan, hogy melyik csapat jut tovább, hogy megmérkőzhessen Marco van Basten legényeivel. A régmúlt idők háborúit emlegetik a mérkőzés kapcsán, amelyen a svédek helyzeti előnyére való tekintettel az oroszok térfelén pattog a labda először. Ráadásul még a vikingek büszke leszármazottja is ott téblábol majd körülötte. Ibrahimovics ugyanis vállalja a játékot. Tovább után részletek.

Napnál világosabb, hogy az anti-futball már a korábbi EB-n inkasszálta az erre az évezredre járó jussát. A svédeknek eszükben sem volt férfi módra szembenézni a sorsukkal, inkább a susnyásban lapulva várták a jobb időket – rá is faragtak. David Villa ugyan zseniálisan nem csinált semmit egész meccsen, a végén mégis bohócsipkát húzott Hanson fejére, gyakorlatilag a negyeddöntőbe lőve fogadott fiainkat.

A hollandok feladták a leckét. Amennyiben a Marco van Basten csapatát körülölelő semleges nézői szimpátiából a spanyolok akarnak részesülni, akkor ma este nem csupán le kell győzniük a svédeket, hanem a földdel egyenlővé kell tenniük a skandináv csapatot. Egyébként nagyon könnyen előjöhet az ibériai ország korábbi válogatottjait jellemző kishitűség, amelynek következményeként simán bajba kerülhetnek, kapjanak bárkit is a C csoportból. Persze az sem utolsó szempont, hogy jó lenne legalább az elődöntőig elkerülni a narancsmezeseket, ha egyáltalán bármelyik csapat eljut odáig, mert egyelőre csak az álmainkban létezik a holland-spanyol párharc. Kár, hogy 3-3-nál felébredtünk, de ha a valóságban is a négy között szeretnénk - egymás elleni mérkőzésen - megtekinteni a hatékonyság mintacsapatait, akkor ma nem győzhetnek a svédek. És természetesen a görögök sem. Ezért fogunk szurkolni. Meg Labancz Lilláért a kivetítőknél. Tovább után részletek.

A spanyolok Kubala óta képtelenek hozzájutni egy tisztességes kapitányhoz, az elmúlt évek, évtizedek leggyengébb pontja mindig is a spanyol kispad feje volt. Clemente, Camacho, Saez – brrr. Aragones a selejtezők során jó ritmusban húzta ki a fejét az egyre szorulni látszó hurokból, melyet elsősorban az északírek és a svédek rángattak kegyetlenül, és 17 veretlen meccsel csitította a kárálókat.

Történt, hogy David Villa olthatatlan szerelemre lobbant a labda iránt, amivel egy-két-háááromszor is betalált a derék oroszok kapujába és szerette volna otthona díszeként tudni az amúgy fertelmes rondára sikerült Europass-t. A mérkőzés játékvezetője, Konrad Plautz, egy osztráktól valahol jogosan elvárható korlátoltsággal kezelte az ügyet, és holmi tournament szabályzatra hivatkozva megtagadta a csúf ereklye átadását. Tiszta mázli, hogy Pepe Reina és Xabi Alonso végtelen asszimilálódásukban már elsajátították a Friend in need is a friend indeed (~bajban ismerszik meg a barát) örökbecsű közmondást és nem haboztak harcba szállni David nem-beszélni-angol Villa oldalán. Arról nincs információnk, hogy végül mivel kényszerítették térdre a kockafejű szabályegeret, de végül nagy duzzogva átadta a lasztit.

Hiába, minden fronton ellenállhatatlanok vagyunk.

Magunkhoz térve az oroszok legyalázása okozta delíriumból, tartjuk magunkat a nemzetközi fodball vérprofi elvárásaihoz és csak előre tekintünk. Mert szép-szép a Hiddink banda elleni siker, de objektivitásunk célkeresztjét ne vakítsa el a Zenit zseniális UEFA idénye miatt kialakult túlzott orosz hype, mert ez a csapat is ugyan azon – európai vizeken rendszeresen hányingerrel küzdő – alom kölyke, mint a korábbi generációk. Nyilatkozatok és kitekintés az IKEA mesterembereire.

Oroszok balra el. Ezzel megvolnánk, természetesen a La Furia nyújtotta a legjobb produkciót az EB nyitókörében – ki várt mást. David Villa 120 kiló daccal a meze alatt lépett pályára és nem átallotta leverni a szezon porát a derék orosz elvtársakon, önjelölt csikósként terelve be a futottak még feliratú karámba a setét lovat. Ma estére Torres öltötte fel a fegyverhordozó jelmezét, a kubikus munka nagy részét magára vállalta, és mikor már nyolc, mélyen ülő uráli szempár meredt az arcába, akkor a spanyolok megjátszották Villát. Először, másodszor, harmadszor – a három pont elkelt.

Bár még soha semmit nem nyertek, ha nem számoljuk azt az egy korabeli és elfeledett sikert, a spanyol válogatott számít az idei Európa-bajnokság egyik legnagyobb esélyesének. Nem kétséges, hogy a keretük az egyik legértékesebb és legjobb a tizenhat induló közül. Az sem kérdés, hogy játékosaik egytől-egyig bizonyított és világszinten is kiemelkedő futballisták. Csak az a fránya statisztika ne lenne, amely szerint a spanyolok lehetnek akármennyire jók is, legkésőbb a nyolcaddöntők befejeztével már a nyaralásukra utazhatnak a játékosok. Most azonban a papírforma érvényesül, mert a jelenlegi csapat már rendelkezik azzal a többlettel, amit eddig nem fedezhettünk fel egyetlen válogatottjukban sem. A mostani csapat szakíthat a hagyománnyal, és simán behúzhatja azt a győzelmet, ami a rengeteg európai kupasiker mellett kijár már a nemzeti csapat számára is. Ebben valószínűleg nem lehet akadály a németeknél is németebb focit játszó – nem mellesleg kivénhedt – görög, az Ibrahimovicson túl semmiben nem bízható svéd és a nemzetközi labdarúgást igazából soha nem megértő orosz csapat sem. Tovább után részletek:

Régóta érik már, hogy a bölcs kapitány szóljon. Egész Európa érdeklődéssel vegyes félelemmel várta ezt a pillanatot, hiszen a kontinens magasan legjobb játékosaiból kellett kiválasztani azt a huszonhármat, aki rövid időn belül Európa bajnokának mondhatja magát. Bevalljuk őszintén, hogy bár minket nehéz meglepni bármivel is, a keret hirdetésekor egy kicsit a fejünkhöz kaptunk és megláttuk az öreg zsenijét. A játékrendszer és a csapat gerince adott volt. Vannak emberek, akik nélkül elképzelhetetlen a spanyol válogatott ebben az évben, ugyanakkor a huszonhármas keret lehetőséget ad különböző variációkra. Azokra a variációkra, amelyekből most Aragones a legtöbbet hozta ki. Érdekes, hogy pont egy öregember szakít ilyen élesen a hagyományokkal elvégre olyan neveket hagyott ki a csapatból, akik még pár hónapja biztos utazóknak tűntek. Egyetlen egy szempont volt fontos számára, így a kétes esetekben mindig a pillanatnyi forma döntött. Nem esett abba a hibába, hogy ki érdemelné meg, illetve ki harcolta ki az indulás lehetőségét. Tovább után részletek.

Bár próbálták sunyin titokban tartani, végül nem sikerült. Az igénytelen görög ruhákba öltözött, csúnya német bácsi még önmagában nem hívta volna fel a figyelmet magára. De a szemében bujkáló rettenet már igen. Hiába nyújtott közepesnél rosszabb teljesítményt De la Red, David Villa, és David Silva is, a tudatos visszafogottság nem működik néha. Mint az olaszok ellen, amikor Aragones mester a fejét fogta a valenciai gólja után. Meg volt beszélve, hogy engedik kibontakozni az olaszokat. A legjobb eredmény a gólnélküli döntetlen lehet. Gólhelyzetben a szögletzászló a cél. Erre jön Villa és elsül a lába. Irtózatosan. Ettől féltünk, mert most nem marad más taktika az ellenfelek számára, mint lerúgni a Valencia géniuszát. Ez lesz az ő terepük. A svédek könnyűzenében és rugdosásban kiválóak. A görögök ugyanez csak könnyűzene nélkül.  Szerencsére az oroszok nem fognak durva eszközökhöz nyúlni. Ők szimplán hülyék, és előző este jó sok vodkát ittak. Már a repülőn ülnek majd, mikor felfogják, hogy itt a minél további maradás lett volna a cél. Egyébként a Valencia a kupagyőztes.