Ha a negyeddöntő előtt igaz volt, hogy jelenleg nincs olyan olasz játékos, aki a spanyol kezdő közelébe férkőzhetne, akkor ez a német csapat esetében hatványozottan igaz.  Még David Villa nélkül is.  Ha összehasonlítjuk a két csapatban rejlő kreativitást és gyorsaságot, akkor egyértelműen Torresék játsszák a korszerűbb futballt. Még David Villa nélkül is. Ha megnézzük a két csapat játékosainak összértékét, akkor világos, hogy a spanyolok cseresora is drágább, mint az egész német válogatott. Még David Villa nélkül is. Ha a portugáloktól (csatár: Nuno Gomes), a horvátoktól (csatár:  Ivica Olic) és a törököktől (csatár:  Semih Sentürk) bekapott gólok számára (2) tekint, Joachim Löw tudja, hogy a spanyolok legalább ennyit fognak lőni. Még David Villa nélkül is. Ha tíz alkalommal lejátszanák a döntőt, legalább kilencszer a vörös armada diadalmaskodna. Még David Villa nélkül is.

A németek kizárólag abban bízhatnak, hogy vasárnap lesz az a nap, amikor ők nyerhetnek. Elég haloványan pislákoló reménysugárba kell most kapaszkodniuk.  Nem vitatjuk, hogy kiemelkedtek megérdemelten jutottak tovább a két házigazdának előkészített – roppant gyengére sikerült - felső ágról. Nem akarjuk lebecsülni a Jan Koller sebességére építő cseh, a Frei sérülésével elszálló svájci, az elől-hátul lyukas portugál, a masszív, de ötlettelen horvát és a végére elfogyó török csapatot, azonban látni kell, hogy valószínűleg egyikük sem jutott volna tovább a „halálnak” csúfolt C, vagy a legkomolyabb játékerőt felvonultató D csoportból.  Talán nem véletlen, hogy a D csoportból továbbjutó két csapat útját Nistelrooy-ok, Ibrahimovicsok és Tonik keresztezték, miközben a németek még az egyetlen klasszis csatár elleni tesztlehetőséget is szerencsésen elkerülték, amikor Nihat véglegesen a maródiak listájára került.

Mi, magyarok tudhatjuk, hogy milyen esélyesként elbukni egy döntőt a németek ellenében. A kérdés mindössze annyi, hogy a mai spanyol válogatott mennyire képes elviselni az esélyesség terhét. Kellő önbizalommal felvértezve, és 60-70%-os teljesítményt nyújtva már szinte garantált a siker. Lehet hogy elfogult a jóslat, de a realitás azt mutatja, hogy jelenleg hatalmas a különbség Lehmann és Casillas, Ramos és Friedrich, Hitzspelger és Xavi, valamint Torres és Klose között. Ráadásul a spanyolok már csapatszinten is kiválóak, így egy jól működő gépezetben az egyéni képességek közötti különbségek felhatványozódnak.  Mindössze egy apró akadály választja el a spanyol válogatottat, hogy a reálisan 2012-re elvárt kontinensbajnoki címet idejekorán elhódítsa. Még David Villa nélkül is.