Magunkhoz térve az oroszok legyalázása okozta delíriumból, tartjuk magunkat a nemzetközi fodball vérprofi elvárásaihoz és csak előre tekintünk. Mert szép-szép a Hiddink banda elleni siker, de objektivitásunk célkeresztjét ne vakítsa el a Zenit zseniális UEFA idénye miatt kialakult túlzott orosz hype, mert ez a csapat is ugyan azon – európai vizeken rendszeresen hányingerrel küzdő – alom kölyke, mint a korábbi generációk. Nyilatkozatok és kitekintés az IKEA mesterembereire.

David Villa, aki Kluivert 2000-ben bemutatott kalaptrükkje után először ért el mesterhármast EB-n: Ez volt életem legjobb produkciója, mert a lehető legjobb időzítéssel jött ki belőlem. Nagyon örülök a sikernek, reményteljes jövő áll előttünk. Külön elismerés jár Torres barátomnak, akinek két gólt is köszönhetek.

A triplázással Villa beelőzte Torrest a spanyol válogatott góllövői rangsorán is, immár 32/17 mutatóval bír a cimbora 50/15 rátájával szemben. Itt akkor álljunk is meg kicsit. Félszáz válogatottság alig 24 évesen, ettől azért könnyen homloktetőre szalad az ember szemöldöke, majd gyorsan tájékozódik is, ki-mire vitte a La Furia mezében.

• Zamora – 47 (kb. a spanyol Zsák Károly)
• José Luis Aragonés Suárez Martínez 11 (regnáló szövetségi kapitány)
• Josep Guardiola 47
• Mendieta 40
• Juan Carlos Valerón 46
• Fernando Morientes 47

Villa, az asztúriai kölyök. Dávid barátunk (L. Messihez hasonlóan) nyeszlett, méreten aluli csemete volt, a tornasor végére volt becementezve. Kölyökklubjában (Langreo) nem is tartottak rá igényt, így került próbajátékra az Oveidóhoz. Azaz csak került volna, hiszen az őt szállító busz komoly BKV késéssel csapott célba, Davidot pedig elkönyvelték megbízhatatlan, renitens elemnek, át sem kellett öltöznie. A Sporting de Gijón ellenben másodpercig sem habozott, és lecsapott rá, mint a húsvéti élelmiszer-kommandó.

A 2000-01-es szezonban mutatkozott be az elsőcsapatban, és második szezonjában (neki az első teljes) már 18 gólt termelt, a következőben 20-at. Az asztúriai kiscsapat nem is tudta megtartani, Villa a Zaragoza mezében mutatkozott be a La Ligában, ahol mindenféle jet-leget nélkülözve 17-et szórt. Ám tehetségének még a Zaragoza keretei is szűkösnek bizonyultak, a Valencia pedig nem sajnált €12 nilliót kipengetni érte, amit – semmiség – 101/58 törlesztő részlettel fizet (0,57 gólátlag).

Úgy tudni, a lehetséges vásárlók sorában a Chelsea birtokolja az egyes rajtszámot, nekik az EB után minden bizonnyal a sztratoszférába kúszó árcédula sem okoz majd gondot. (Mellesleg remegve várjuk az első transzfert, mikor Abramovics csak egy aláírt, ám kitöltetlen csekket postáz majd a T. Eladónak).

Luis Aragones: Az oroszok fizikailag nagyon erősek, az első félidőben nagy nyomás volt rajtunk, úgy gondolom, a kellő pillanatokban szerencsések is voltunk. (…) A nagyarányú győzelem kellő lendületet adhat a csapatnak és biztos vagyok benne, hogy a svédek is nagyobb tisztelettel néznek majd ránk. Nem szabad elbízni magunkat, négy nap múlva kemény meccs vár ránk.
 
A svédek. Általában ott vannak, ha ott vannak továbbmennek, hogy aztán rendszerint fejjel essenek bele a kondérba a nagy tusakodásban. Brolin óta nincs kreatív emberük a középpályán, hacsak Ljungberget nem tekintjük annak, de az ő kreativitása az egy-egyezésre korlátozódik. Az Arsenallal együtt fénykorát is maga mögött hagyta (rövid megemlékezés a szurkolók részéről: We love you Freddie, because you've got red hair, we love you Freddie because your everywhere, we love you Freddie, you're Arsenal through and through), így aztán sem tőle, sem a többi gépesített őstermelőtől nem kell különösebben tartani. Az önbizalomra vonatkozó részt megvesszük a mestertől, ha a spanyol válogatott csak feleannyira hinne magában, mint azt szurkolói teszik, akkor a világeseményeket illető korai magömlésükkel kapcsolatos sztereotípia valószínűleg sosem alakul ki. A déli játékosság a génjeikben van. A déli agyelborulással sincs gond. Viszont a jó értelemben vett kivagyiság, öntudat, uram bocsá’ nacionalizmus az Ibériai-félsziget partjainál elvész, bizonyára a jó franciák halásszák le a javát – már ami egyáltalán túljut az olaszokon.

A nagycsapatok elleni triumfálás képessége a svédekből is hiányzik. De most ott van nekik Zlatan-sáska, ez a bibliai-szintű csapás. Szemben vele Puyol (ajjaj szmájli) és Marchena, a spanyol Materazzi. Benne érezzük az erőt, hogy felnőjön (lealjasodjon?) a feladathoz, fizikailag és mentálisan is megfelelő kihívója lehet a svédnek.

Középpálya
Iniesta, Xavi, Senna rendben. De Silva szerepeltetését Ljunberg ellenében nem ajánljuk, amúgy is lesz elég üvegállú játékosunk a pályán a nemharmatsúlyban induló svédek ellen. De akkor ki? Xabi Alonso, Cesc, aztán kifogytunk, mint a pisztácia. Kivéve, ha Iniesta gyomorproblémái újra előkerülnek, mert akkor borul az egész.

Aragones két necces döntést is felvállalt az EB-t illetően. Egyrészt otthon hagyta a nép fiát, a kerettagságért szinte könyörgő Raúl-t. Másrészt adott rendszerhez keresett játékosokat, és nem játékosokhoz épített rendszert – így kerülhetett Fabregas, a keret legjobb játékosa a padra.

Fabregast betenni a svédek ellen jobbfutóba – ez lehet a harmadik. Nem mintha oda kívánkozna, de be lehet vállalni, nincs az a csapatrész, ahol Cesc ne állná meg a helyét. Fizikailag feltétlenül erősödünk vele, és persze a svédeknek is másképp kell eljárni, mint egy fabregastalanított alakulat ellen. Ütközni tud, lőni tud, a játékkészsége nem szorul a mi dicsőítésünkre – maximum a vonal fogja zavarni kicsit. Egy kínos hátulütője mégis van a dolognak.

Ahogy korábban is utaltunk rá, a spanyol csapat labda-dajkáláson nyugvó rendszere megváltozott, az oroszokat is azok saját fegyverével, a kontrákkal verték el. Cesc beállítása esetén statikusabb lenne kevésbé lenne robbanékony a középpálya, hiszen sem Iniesta, sem ő nem arról híres, hogy dagadó vitorlákkal húzna el a szélen. Márpedig az egyéni megindulások, kényszerítős lyukra futások nagyon kellemek majd a szálfák ellen, ami igen fajsúlyos ellenérv. Tovább csavarva észre kell vennünk, hogy a spanyol a második legfiatalabb csapat az EB-n. Cesc viszont 16 éves kora óta egy más közegben él, vagy inkább lubickol, nemzetközi tapasztalata is kiemeli társai közül, ez a csapat igényli az Angliában játszók mentális vitalitását (közben másodpercek vannak hátra, hogy Xabi Alonsót is bepasszírozzuk a kezdőbe Senna helyén). 

Most, hogy saját magunkat is sarokba szorítottuk, mindenki követelje hangosan saját kedvencét a középpálya jobb oldalára.

A hollandok által meghonosított totális futball helyét egyre inkább a 3F veszi át, úgyismint fast flowing football (~ gyorsan áramló). Ehhez technikailag tökéletesen képzett, sokoldalú játékosok kellenek, a különböző specifikációk egyre kevesebbet érnek. (Ezen a ponton kell nekiállni a Fabregast formázó házioltár elkészítésének, de még egyszer nem gabalyodunk bele a témába)

Ha egy Quake 3 arénában kellene összecsapni a svédekkel, Vermona hangfalakból dühöngő Kill ’em all aláfestéssel, bizonyára rútul elbánnának velünk. De ahogy Kaszparov lebírta a különböző verziószámmal futó Deep-izé gépeket, úgy a kreatív intelligencia most is győzedelmeskedni fog. Mottónk változatlan: senki sem számít a spanyol inkvizícióra!