Mivel mérhetnénk le a győzhetetlen armada valós erejét? Teljesen egyértelmű, hogy az objektivitás abszolút értékű, univerzális mércéje csak a magyar válogatott lehet, hiszen az EB&VB címvédőt is elintézve mi ülünk a világ futballtrónján. Ezen az úton indulnak kasztília vad bikái is, igaz, mi szerencsésebb időzítés mellett csaptunk össze az ellennel, dehát nem lehet mindenki olyan furmányos, mint a magyar.

Bátran állítjuk, a spanyol csapat minden fronton állja az összehasonlítást véreinkkel, sőt – ezt ne vegye senki pártoskodásnak – egy paraszthajszállal még talán ütőképesebbnek is tűnnek. Most nembeszarni!

Ez a megvénhedt, generációs problémákkal küzdő, Luca Tonit pajzson körbehordozó csenevész gyülekezet, aki még egy tisztességes gólt sem bírt összehozni az EB-n, nem lehet ellenfél. Minden csapatrészben jobbak vagyunk, már maga az összehasonlítás ténye is ránk nézve dehonesztáló, hiszen olasz középpályáról nem is beszélhetünk, a csatársor meg Tonira korlátozódik.

Kishitűek álljanak a sor végére, radikális újítók előre a négy közé!