Napnál világosabb, hogy az anti-futball már a korábbi EB-n inkasszálta az erre az évezredre járó jussát. A svédeknek eszükben sem volt férfi módra szembenézni a sorsukkal, inkább a susnyásban lapulva várták a jobb időket – rá is faragtak. David Villa ugyan zseniálisan nem csinált semmit egész meccsen, a végén mégis bohócsipkát húzott Hanson fejére, gyakorlatilag a negyeddöntőbe lőve fogadott fiainkat.
Törvényszerű volt, hogy az orosz meccshez képest gyengébb spanyol válogatottat, és ezáltal gyengébb meccset fogunk látni, elsősorban a folyamatosan a labda életére törő északi testvéreink miatt. A svéd válogatott gyakorlatilag egy darab Ibrahimovicsból állt, míg Puyollal szét nem aprították egymást – legyünk őszinték, mi csináltuk a jobb üzletet. A második félidei kettős cserére először azt hittük, hogy a pártos negyedik játékvezető gonosz tréfája, de az eredmény ismeretében Aragonesnek nem kell semmit magyaráznia. Ugyan a játék nem sikerült túl látványosra, mert ipari porszívóként lopták előlünk a levegőt, de megnéznénk azt a válogatottat, amelyik sokkal többre képes a svédek ellen.
Nagy kár, hogy nem korábban jött a gól, mert akkor megnézhettük volna, mit kezd a spanyol védelem egy vadul rohamozó ellenféllel - némi trenír a hollandok elleni elődöntőhöz.
Ez legyen a legnagyobb gondunk, háromból kettő még tenoroknál is jó arány, nemhogy EB meccsen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.